Meg tudom gyógyítani magam?
Bár Brandon Bays utazását testi gyógyulás is kísérte, s ezért eleinte ezzel vált ismertté, maga a Belső utazás módszere tulajdonképpen az érzelmekkel dolgozik. A gyakran előforduló testi gyógyulások az érzelmi terhek feloldása és elengedése által történnek.
Az elmúlt bő 2 évtized alatt milliók gyógyultak a módszer segítségével. Már csak a múltbeli sokszoros tapasztalat alapján is kijelenthető tehát, hogy a gyógyulás lehetséges. Ugyanakkor fontos különbség van gyógyulás és gyógyítás között. Na de akkor, hogy is van ez?
Alapvető kiindulópontnak szerintem megfelel, hogy nem vagyunk mindentudók. Nem vagyunk mindenhatók.
Viszont emberek vagyunk, akik tehetünk azért, hogy az életünkért - ezzel együtt az érzéseinkért, gondolatainkért - felelősséget vállaljunk. Ez egy józan alázat is egyben, a befelé vezető út enélkül bajosan járható.
Amikor a tudatalatti birodalmába szállunk, a gondolkodó elménk számára ismeretlen területre lépünk. Alázat kell ahhoz, hogy átadjuk magunkat az érzéseinknek. Ahelyett, hogy uralni, megváltoztatni, felülírni, szépíteni próbálnánk őket, hagyjuk olyannak lenni, amilyenek valójában. A Belső utazásban azokkal az érzéseinkkel, emlékeinkkel találkozunk, amikkel annak idején nem tudtunk mit kezdeni. Amik valahogy megragadtak, megakadtak bennünk.
Ha például az otthon, ahol felnőttem, nem volt biztonságos, ezért mindig féltem és csak magamra számíthattam, akkor ez a félelem ott van bennem lerakódva. Nem távozhatott belőlem még természetes úton. Talán kemény és dacos lettem, vagy szorongó és magamat a háttérbe szorító... a variációk száma szinte végtelen, de valamilyen stratégiát kidolgoztam, hogy egy ilyen világban hogyan tudok boldogulni.
Amikor az utazás során feljönnek a régóta elfojtott érzések, nem csupán találkozunk velük, de szélnek is eresztjük őket. Többé nem hordozzuk őket, ezért a hatásuk sem marad velünk. Így fordulhat elő, hogy még ha félelemteli gyerekkorom volt is, nem "kell" többé daccal, vagy szorongással élnem. Hiszen maga az alapélmény, ami ezt az érzelmi választ létrehozta, már nem tart a markában.
A múltat meg nem történtté nem tehetjük. De van lehetőségünk szabaddá válni a fájdalmaitól, terheitől.
Ezt a belső munkát azonban csak mi tudjuk megtenni. Én magamért. Te pedig magadért.
És ehhez józan alázattal találkozni kell azzal, amivel eddig még nem mertünk. Úgy, ahogy eddig még nem tudtunk. Ez a Belső utazás. Érzelmi-gyógyító folyamat. Gyógyítja a lelkünk sebeit. És ezt a belső munkát ajándékul olykor testi gyógyulás is kíséri.
A gyógyulás - testben lejátszódó folyamat. Hogy lehetnek a testi betegségeinknek lelki okai, az ma már szerencsére evidencia, ezt már többnyire nem kell magyarázni. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, ha a lelki sebek gyógyulásával testi szinten is beindul a gyógyulási folyamat.
De szerintem nem vagyunk gyógyítók. Emberek vagyunk, akik képesek a sebzettségeikkel találkozni, a fájdalmat elengedni és megbocsátani. És valami kegyelem folytán ez sokszor elegendő a gyógyuláshoz.
Ha viszont ez igaz... nem érdemes megpróbálni?!
Domján Ibolya