Hiába értem...
Hál' Istennek egyre kevesebb a tabu téma, növekszik az érzékenység, egyre több író és előadó beszél és tanít nyíltan traumáink következményeiről, az ok-okozati összefüggésekről.
- Miért vonzódunk olyanokhoz, akik éppúgy bántanak, ahogy mások gyerekkorunkban?
- Miért menekülünk a munkába ahelyett, hogy kapcsolataink intimitásába merülnénk?
- Hogyan mérgeznek minket a ránk aggatott címkék, és önbeteljesítő jóslatként miként veszik át az irányítást az életünk felett?
- Hogyan fejtik ki hatásukat a családi titkok generációkon keresztül?
- Miért betegítjük meg magunkat? ...
Könyvespolcnyi szakirodalom, meghallgatott előadások hosszú sora, megannyi AHA élmény és önmagunkra ismerés.
A tudat kielégül a megértés édes gyümölcsétől, mintha a tisztánlátás adna végre egy magasságot, egy tágabb perspektívát, csökkenne a kiszolgáltatottságunk... És mégis. Valami hiányzik.
A gyógyulás, a felszabadulás, a megkönnyebbülés.
A megértés ajándék. DE nem az út vége.
Bátorság kell a fejen túl a szívbe is leengedni a figyelmünket. Előhozni, átölelni, megsiratni, elfogadni. Elengedni.
Akár a Belső utazással, akár más módon.
De érdemes. ❤️