Bátorság és belső gyógyulás

Mindannyiunknak vannak olyan területeink, ahol az életbátorság nem hozzáférhető.  

• Talán jó vagy határhúzásban, ami a szíveden, az a szádon, veled aztán senki nem fog szórakozni... de nehezedre esik sebezhetőségedet felvállalva kapcsolódni másokhoz. Nem magányos hely ez az életre?
• Talán könnyen nevetsz, és mindent igyekszel pozitívan látni... de a fájdalom, a szomorúság megrémiszt, és szorgosan söprögeted a szőnyeg alá az ehhez kapcsolódó helyzeteket. Nem üres hely ez az életre?

Vajon milyen lenne egy élet, amit belső szabadságból és örömből élnénk? 

Amikor mélyen belül érezzük, hogy biztonságban vagyunk, hogy nincs velünk baj, hogy pusztán emberlétünkből kifolyólag értékesek vagyunk, 

• akkor ahhoz kapcsolódhatunk, akivel jó együtt lennünk. 
• akkor azzal foglalkozhatunk, amivel belső késztetéseink és adottságaink szerint foglalkozni vágyunk. 
• akkor szeretettel fordulhatunk mindenki felé, hisz nincs szükség többé védekezésre.

De ahelyett, hogy bántanánk magunkat amiatt, hogy épp nem a legszabadabb énünkként élünk, fontos leszögezni, hogy minden védelmi mechanizmusunk jogos és érthető. Nem véletlenül alakítottuk ki őket! Talán egyszer a túlélésünk egyetlen zálogát jelentették! Talán ez volt a családtól kapott, gondosan csomagolt hamuba-sült pogácsa. 

Együttérzéssel, megértéssel, elfogadással fordulva magunk, esetlenségeink, gyengeségeink felé - EZ a gyógyulás útja.

Ehhez pedig bizony kell bátorság. Mély lélegzettel erőt venni magunkon. Erőt venni a félelmeinken.  Mert ha szembenézek, felvállalom, elsiratom, akkor lehetséges elengedni!

De ha ezt a bátor lépést megtesszük - magunkért -, akkor ami a folyamat végén megcsillan, az már stabil, tartós, változatlan. Az a belső biztonság, aminek egyik kifejeződése az életbátorság. 

Amikor nincs többé bent kérdőjel, akkor már nem kell nagy levegőt és erőt venni magunkon. A belső tartás bátorságként nyilvánul meg. Belülről fakadó, szelíd erőként.